A Csilizmente Szlovákiában, a Csallóközben található, a Duna és néhai Csiliz-patak által határolt tájegységet értjük alatta. A térség nyolc községnek ad otthont: Csilizpatas, Csiliznyárad, Szap, Csilitradvány, Balony, Medve, Kulcsod és Csicsó. Csicsó kivételével mindegyik település Csilizköz kistérség része.

A mai Csallóköz a 15. században alakult ki három jelntős folyami szigetből, a “Régi Csallóközből, a Vágközből és a Csilizközből. Ez utóbbit a Dina és a rendkívül kanyargós Csiliz-patak fogta közre. Az ott található hét falu Győr vármegyéhez tartozott, a Csiliz bal partján elhelyezkedő Csicsó Komárom vármegye része volt. A Csiliz-patak természetes közigazgatási határnak számított Győr, Komárom és Pozsony vármegye között.

Egyes feltételezések szerint a hét csilizköti faluból hat Árpád-kori volt, négy közülük a 19. században nemesi községként tartotta magát számon (Csiliznyárad, Szap, Balony, Csilizpatas), három pedig jobbágyközség hírében állt (Medve, Kulcsod, Csilizradvány) – bár a megkülönböztetés inkább csak névleges volt, a falvak jogállása valójában nagyon hasonló volt.

A térségben élők élete nem volt könnyű, annak ellenére, hogy földjeik minősége első- másodosztályú besorolás alá esett. A gyakori áradások megnehezítették az itt élők életét, nem egyszer az egész termést elvitte a Duna áradása, a folyamatos harc a folyóval pedig komoly erőfeszítéseket követelt meg a lakosságtól. Rendszeresek voltak a falvak között a konfliktusok az ár vizének elvezetése miatt. Ezen a téren gyökeres változás a 19. század elején indult el a folyószabályozásoknak köszönhetően, ami együttműködésre kényszerítette a településeket a CSiliz-patak mindkét oldalán. A töltések és gátak karbantartásában például Győr vármegyét Komárom vármegye is segítette.

A Komárom Megyei Úrbéri Bíróság a térség lakóinak viszontagságos életét a következőképp írta le:

“Csilizköz év századokkal az előtt, mig a Duna töltésekkel korlátolva nem volt, úgy vala, mint á Moses földje á teremtés idején t: i: ékesség nélkül való és puszta, ’s á mint az emberi ész fejlődött – á világosság naponkint terjeszt, az erő szaporodott, az Ipar emelkedett, úgy lépett felyeb felyeb á mezei gazdálkodás, mellynek mezei vízzel borítvák, tavak és ingoványok közt dúdvanád- […] -vizi-tök virág ’s csuhutul lepve, csak halak, csíkok, békák, gémek, gunarok más repülő vadak, és Csúszó mászó állatoknak adtak lakványt ’s az ide tévedő ember, csak hallll, vaddal táplálta magát nyomoruk gúnyhojában. Isten parancsolt ’s lett világosság ’s jobb világ- nem á földes uraságok, hanem a nemes megyei hivatalnokok kegyes gondoskodások által – töltések kezdettek hányatni, á Duna árjai ellen, melyek kezdete megelőzi az 1800-dik esztendőt, és mellyeknek ollyan, miilyen hasznát tapasztálván á csekély számú lakosság, annál jobban iparkodot azokat erősíteni, mi ismét több lakosokat húzott idővel ide – Á Töltések igy erősödvén, ismét parancsolt Isten ’s lett nagyob világosság ’s jobb világ – kezdettek Zúgókat, gégéket értelmekhez képeset építeni a lakosok, mellyekkel felesleges vizeiket vezetgették el, – de ezen viszontagságok között, még is volt elég szenvedés, veszedelem, éhség, ember-halál, ’s marha-dög-történtek töbször esetek, hogy nem lévén elég magasok vagy erősök a Duna töltések – a Dúna árja által folyt azokon, sőt töltést és szakasztott a Dúna árja, kivált jeges árvizekkel, Zúgot tört összve – á mikor tett rossz világ, visszajött á régi ínség – elmúlt a kenyér, eldöglött a barom.”

A fenti sorok is bizonyítják, hogy az emberi tragédiákért felelős dunai áradások mindig is a térség életének részei voltak, az újkori történelemben is – elég, ha az 1954-es és 1965-ös nagy árvizekre vagy az 1956-os nagy jegesárvízre gondolunk.

A folyamatosan bővülő folyami szabályozás miatt a CSiliz-patak elvesztette vízutánpótlását és csaknem eltűnt. A 2010-es években elkezdődött a meder helyreállítása és ma valamit több, mint 33 kilométernyi szakasza ismét víz alá kerülhetett.

Ami viszont nem változott, az a települések és az itt élők egymásra utaltsága, a Csiliz mente összekötő szerepe. A Csiliz mente a vármegyehatárok érintkezési pontja volt. Trianon után a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás határát képezte, sőt, az 1950-es és 1960-as években létrejött Nagymegyeri járás keretében Csilizköz hét faluja és Csicsó egy közigazgatási körzetbe került.

E falvak tehát évszázadok óta sorsközösségben élnek, a Duna és a Csiliz mindannyiuk életét meghatározta. A telepeülések kapcsolatát váltakozó intenzitással jellemezte a versengés és a szoros együttműúködés. A Csiliz-mentét tekintélyes mennyiségű és változatos természeti és kulturális kincsek gazdagítják, amelyek védelmében és gyarapításában a nyolc község és a Csiliz Menti Népfőiskola fontos szerepet játszik.